Függőség, mint kitaposott út

Pácienseink gyakran visszatérő kérdései: „Miért nyúlok automatikusan az alkoholhoz, gyógyszerhez, ha stresszes vagyok?”, „Miért nem tudok megállni az első pohár alkohol után?”, „Hogyan fordulhat elő, hogy egy hetes absztinencia után újra alkoholhoz nyúltam?” A függőség működését könnyebb megérteni, ha egy kitaposott földút analógiájában gondolkodunk.

A függőség leküzdése az új út kitaposásával kezdődik

Amikor egy földútra rendszeresen rátérünk autónkkal, autónk súlya egyre mélyebb nyomot hagy a talajban. Egy idő után mi is megszokjuk, hogy autónk szinte magától kanyarodik rá az útra, és egyre kisebb figyelmet kell fordítanunk a vezetésre. Tegyük fel: egy napon úgy döntünk, másik úton szeretnénk menni. A kanyarnál autónkat terelik a gödrök, a földben hagyott nyomok, és erőfeszítést kell tennünk, hogy rátérjünk új utunkra.
Megtettük az első lépést, rátértünk az új útra. Ez az út még friss, sokszor kell még elhaladnunk rajta, hogy újra mély nyomot hagyjunk a talajban. Az idők folyamán, ahogy esik az eső, fúj a szél, régi útvonalunk lassan feltöltődik porral, benövi a gaz. Egy ideig még koncentrálnunk kell, hogy a kanyarnál a friss útra térjünk, hogy autónk kerekét ne térítsék el a rögök. Ám egy idő után új útvonalunk „bejáratódik”, a gödör elmélyül, a kanyarnál automatikusan ráfordulunk.

Bejáratott útvonalak

Agyunkban hasonló útvonalak „járatódnak be”, mélyülnek el, amikor egy viselkedést elég gyakran ismétlünk. Ha évekig használjuk az alkoholt arra, hogy egy stresszes munkanap után, vagy egy párkapcsolati konfliktust követően ellazulhassunk, egy idő után, egy újabb nehéz helyzetben automatikusan a szerre fogunk gondolni. Agyunk nem ismer alternatív útvonalakat, illetve megszokta, hogy erőfeszítés nélkül, „gazdaságosan” érhet el megnyugvást.
Az első lépések megtétele tudatos figyelmet, erőfeszítést igényel, ezt sajnos nem lehet megspórolni. Új utat kell találnunk, amin haladhatunk: kapcsolódást szeretteinkhez, egy könnyed sétát a parkban, vagy egy kellemes zeneszám meghallgatását. Minél hosszabb ideig használtunk alkoholt, gyógyszert a kellemetlen érzelmeinkkel, stresszel való megküzdéshez, annál hosszabb idő fog kelleni, hogy automatikusan az új „szerhez” – pl. a sportoláshoz – nyúljunk.
Agyunk gyermekként még rendkívül formálható, akár egy gyurma. Felnőttként egyre bejáratottabb „útvonalakkal” rendelkezünk, ez azonban nem jelenti azt, hogy nem áll módunkban változtatni reakciómódjainkon. Idős korunkban is képesek vagyunk idegen nyelvet tanulni, sőt, egy baleset után, ha sérülést szenvedünk, a kiesett funkciót agyunk ép területei képesek „átvállalni”. Ne féljünk hát rátérni a friss útra.