A szer csak a fedősztori, valójában a lelkünk fáj

Vissza ide: Blog

A szer csak a fedősztori, valójában a lelkünk fáj

Habár az alkohol mérsékelt fogyasztása társadalmilag elfogadott, mégis nehéz elvonatkoztatni annak feszültségoldó hatásától. Illetve attól, hogy ha párszor segített legyőzni a vizsgadrukkot vagy a társas helyzetekben megélt félszegséget, szorongást, akkor ne váljon szokásunkká, hogy felhajtunk egy-egy kupicával egy-egy stresszes helyzet előtt.

Vagy éppen egy hosszú, megterhelő nap után ne a pohár után nyúljunk a lazítás és az alvás megkönnyítése érdekében.

Könnyen kialakulhat, szinte reflexé válhat tehát, hogy az alkohol legyen a „mankónk”, melyre mindig lehet támaszkodni, ha az élet feszültté, fájdalmassá válik.

Jóllehet a józan eszünkkel pontosan tudjuk, hogy az alkohol semmit sem old meg, mégis nagy a kísértés, hogy éljünk az idegnyugtató hatásával. De ez olyan, mintha a lázcsillapítótól várnánk, hogy meggyógyítsa a gyulladást…

Ha az alkohol mindennapossá vált az életünkben, vagy időnként iszunk, de akkor sokat, az egyértelműen mutatja, hogy már nem mi irányítunk. Ilyenkor nem szégyen segítséget kérni, hiszen éppúgy, ahogy a gyomorproblémával belgyógyászhoz fordulunk, az alkoholfüggőségünket is szakemberekkel együtt tudjuk hatékonyan kezelni.

Nem elég ugyanis azt megállni, hogy ne igyunk: meg kell néznünk, milyen szorongást, félelmet, feszültséget oldottunk eddig (átmenetileg) az a szerrel. A cél az, hogy se alkohol, se túlzott munka, számítógépes vagy szerencsejáték ne kelljen a figyelmünk elterelésére, hanem alapvetően jól érezzük magunkat a bőrünkben.

Ha az alkoholfogyasztás régóta (hosszú évek óta) fennáll vagy a mennyisége egészségügyi problémákat okoz, érdemes bentlakásos kezelést keresni.

 

Milyen gyógyító tényezői vannak a függőségek rehabilitációs kezelésének?

  • Kivonulás a megszokott (megbetegítő) környezetből

Ez azért fontos, mert a régi reflexek hamar bekapcsolnak, ha ugyanazok az emberek és helyzetek vesznek körül. Csakúgy, mint a beteg szervünket, lelkünet is jó izolálni pár hétre, hogy önmagunkra tudjunk figyelni.

  • „Digitális detox”

A mobiltelefon és egyéb kütyük azt sugallják, hogy állandóan elérhetőnek kell lennünk. A sok inger valójában túlterhel minket, emberi kapcsolataink felszínessé válnak, ezért nem is jelentenek támaszt.

  • Terápiás közösség

A kezelést vállaló emberek mind ugyanazt szeretnék: megoldást a szorongásra, félelemre, hogy nem kelljen alkoholhoz (vagy más szerhez) nyúlni a megkönnyebbülés érdekében.

Életkoruk, nemük, családi hátterük különbözik ugyan, de mindannyian tenni akarnak azért, hogy stabilabban tudják állni az élet viharait. Sokszor azt is meg kell tanulniuk, hogy felismerjék, mikor kell segítséget kérni.

  • Napi több csoportterápiás foglalkozás

A foglalkozások száma és változatossága, valamint az analitikus pszichoterápiás megközelítés, mint „vezérfonál” biztosítja, hogy meglássuk a mélyben rejtőző félelmeket, traumákat, melyeket tudatos énünk nem véletlenül rejt el előlünk.

A kis létszámú, biztonságos terápiás közegben sokszor jönnek felszínre rég elfeledett gyerekkori emlékek (pl. a szülők a munka miatt a nagyszülőre hagyták az óvodás gyermeket), melyek mély sebet hagytak bennünk.

A felszínen sikeres üzletember lelkében mélyre süllyedt fájdalom, neheztelés rejtőzhet a szülők felé, amiért „nem volt elég fontos” (hiszen a nagyira hagyták).

  • A tudatos jelenlét gyakorlása

A Mindfulness módszere egyre elterjedtebb ma már Magyarországon is: figyelmünket a légzésünkre vagy a testünket pásztázva annak érzeteire irányítva lelassul majd leáll gondolataink pörgése. Már nem a gondolatok rángatják figyelmünket, hanem mi döntjük el, akarunk-e pörögni azon, mit mondott a főnökünk. Visszavesszük kezünkbe a gyeplőt, ezzel elménk és testünk is megnyugszik.

  • Egészséges életmódot tanító napirend: sport, rendszeres és egészséges étkezés

A túlhajszolt munka és az alkoholfogyasztás egyenes következménye, hogy rosszul és keveset alszunk, összevissza étkezünk, és alig-alig mozgunk. Pedig idegrendszerünk és testünk állapotát ezek a tényezők határozzák meg, és mind hangulatunk, mind pedig teljesítményünk minősége ezektől függ.

 

Hogyan vesszük észre, hogy már nem tudjuk egyedül megoldani és segítséget kell kérnünk?

  • Már minden nap innunk kell, hogy elviseljük az életet vagy csak hétvégente, de akkor sokat
  • Szétcsúszott az életünk: kedvetlenek, erőtlenek vagyunk, romlik a teljesítményünk
  • Gyakran vagyunk ingerültek a családdal, barátokkal, munkatársakkal
  • Nincs erőnk és kedvünk a korábban örömet okozó hobbikhoz
  • Nem is látjuk, hogyan lehetne változtatni

 

Ahhoz kell erő, hogy merjünk segítséget kérni. A függőség nem szégyen, hanem betegség, melyen lehet segíteni, és egy sokkal kiegyensúlyozottabb életet élni önmagunk megismerésével.

Oszd meg

Vissza ide: Blog