Alkoholista van a családomban!
Az alkoholfüggők esetében nagyon ritka, hogy maga a beteg fordul segítségért szakemberhez.
Jellemzően az alkoholisták nagyon hosszú ideig a tagadás fázisában élnek, léteznek.
Sokszor évekig hajtogatják, hogy ők bizony nem alkoholfüggők, akkor isznak, amikor akarnak, bármikor le tudnak állni és hasonlók.
Mit tegyen az, akinek a szerette az ital rabja és nem hajlandó ezt bevallani?
A legelső lépés: a változást magunkban elindítani. Ez talán a legnehezebb lépés is egyben. De a szerettünk gyógyulása érdekében meg kell tennünk. Hagyjunk fel azzal, hogy meg akarjuk változtatni a másikat, mert az eddig sem segített.
De akkor mit együnk? Először is meg kell ismernünk és jobban meg kell értenünk a beteg lelkivilágát és érzéseit. Tájékozódnunk kell a betegségről, a tünetekről és a kezelés lehetőségeiről. A legrosszabb megoldás az, ha nem teszünk semmit. Sokan szenvednek és elmennek a betegség mellett vagy a beteget hagyják el, mert nem mernek lépni.
Akkor tudunk neki segíteni, ha tudjuk, mi zajlik benne, ha látjuk és megértjük, nem pedig elítéljük állapota miatt.
Fontos lépés, hogy ne fogadjunk el kibúvókat és hazugságokat. Amikor észrevesszük, hogy az illető be akar csapni bennünket, akkor fontos, hogy szakítsuk félbe a beszélgetést, és mondjuk el neki őszintén: tudjuk, hogy nem mond igazat, és félre akar minket vezetni.
Erősítsük a pozitív énképet és emlékeztessük a régi, pozitív önmagára. Ha viselkedését újra és újra bíráljuk, és megkérdőjelezzük személyiségét, akkor csak a már amúgy is meglévő bűntudatát növeljük, ahelyett, hogy pozitív önérzetet építenénk ki benne. Igényeljük vele a beszélgetést, a közös családi dolgokat osszuk meg vele, kérdezzük meg, hogy van, mi bántja. Ha fogadkozik, hogy holnaptól józan életet fog élni, ne szóljuk le durván, hanem mondjuk el szeretettel: elhisszük, hogy komolyan gondolja, holnaptól nem fog inni, de azért nem tudja megállni, mert beteg, és a legutóbb is megígérte ugyanezt, eredmény nélkül. Ne hibáztassuk érte, hanem mondjuk el, hogy ez is a betegségéhez tartozik. És bár tudjuk, hogy nem akar inni, de egyedül nem fog tudni megbirkózni ezzel a problémával. De nagyon fontos, hogy mindezek mellett legyünk „józanok”, ne essünk abba a hibába, hogy baleknak néz bennünket. Ha tesz bármilyen pozitív lépést a gyógyulása érdekében, igyekezzünk bátorítani, segíteni. Emlékeztessük azokra a pozitív emlékekre, amelyeket közösen éltünk meg vele.
Elengedés, de nem elhagyás!
Sajnos sokszor előfordul, hogy évek múltával sem változik a helyzet. Valójában az is hátráltatja a változást a függőnél, hogy mindig számíthat a környezetére, a szerettei mindig elsimítják az alkohol okozta problémákat és tovább segítenek neki eltitkolni a betegséget.
Bár drasztikus és sokak szerint vitatható viselkedés, de van, amikor el kell engedni a beteg szerettünket és egy időre magára kell hagyni, hogy szembesüljön a betegségével. Ennek a folyamatnak a lényege a felelősségvállalás a saját tetteiért. Fontos tudatosítanunk a függőben, hogy nem vagyunk közömbösek felé, nem arról szól ez a dolog, hogy már nem szeretjük. Ismerjük fel, hogy közösen, együtt lakva/élve nem megy tovább.
Hozzátartozóként van lehetőségünk, hogy olyanokkal találkozzunk vagy beszélgessünk, akik hasonló problémával küzdenek. A legsikeresebben működő önsegítő csoport az Anonim Alkoholistákhoz alapelvileg kapcsolódó Al-anon (Családi csoport).
Itt megtanulhatjuk, mit jelent valakit elengedni, de nem lemondani róla. Megtanulhatunk szembenézni önmagunkkal is.
Érdemes kitartanunk, és elmondani szerettünknek, hogy van lehetőség a kezelésre.
Vagyis van választási lehetősége: szembenézni az alkohol démonával és az ital nyújtotta átmeneti megkönnyebbülés helyett a józan, a hétköznapokban örömet találó életet élni.
Ehhez bátorság kell, de segítséget kap hozzá szakemberektől és a sorstársaktól. Ha szeretne segítséget kérni és bejelentkezni hozzánk konzultációra, kérjük, hogy hívjon a +36 (20) 365 1907-es számon.
