Milyen a csoportterápiás beszélgetés?
A csoportterápia nem egymás kibeszélését jelenti. A legfontosabb, hogy a páciens az éppen benne zajló érzelmekről tudjon beszélni, pl. a másik késése dühöt vált ki benne, vagy az előző beszélgetés kapcsán felmerült téma még mindig foglalkoztatja.
Ezek a belső történések megmutatják, hogyan is működünk, pl. dühít, ha valaki késik, mert ezt tiszteletlenségnek veszem. Ebben az esetben pl. fontos megérteni, mikor és kitől nem kaptam tiszteletet, mely mélyen bántott?
A terápiás közegben felmerülő gondolatok és érzelmek pont ugyanolyanok, mint az otthoniak, pedig a család, barátok nincsenek jelen. A páciens viszont ugyanolyan, mint otthon: túlaggódó vagy nemtörődöm, nagyhangú vagy halkszavú, segítőkész vagy passzív. A különbség, hogy itt a társak és a szakemberek jelzik, milyen hatással van rájuk pl. a túlaggódás („Dühítő, mert gyereknek néz.”)
Eddigi automatikus tetteik és mondataik kerülnek górcső alá, mert itt van a kutya elásva. Ugyanarra a helyzetre számos különböző módon reagálhanánk, mi mégis jellemzően egyféleképp tesszük. Ha pl. a párunk kabát nélkül lép ki a hidegre, lehet, hogy azonnal visszük a kabátját, de az is lehet, hogy nem ugrunk azonnal. Ha hosszabb ideje kint van, és látjuk, hogy didereg, akkor is kivihetjük a kabátját… Az első esetben az aggódó anya cselekszik, a másodikban inkább a felnőtt társ. Ha azonnal utánam hozzák a kabátom, nem kell magamról gondoskodnom, gyerekként működöm.
Felnőttként viszont szembesülnöm kell tetteim következményeivel, és a szabadságom is megvan arra, hogy hibázzak. Nem a másik helyett cselekszem tehát, hanem segítek, ha annak helye van.
Analitikus csoportbeszélgetéseink a probléma gyökerét célozzák. Szeretnénk megérteni, mi okozza a szorongást, a dühöt, fájdalmat, az ismétlődő rossz döntésket.
Egyik páciensünk 40 évvel korábbi abortuszáról először tudott beszélni a csoport támogató közegében. Vallásossága és a családi elvárások miatt erős bűntudat kapcsolódott össze benne az abortusszal, melyet ezért mélyen eltemetett magában.
A bűntudat, a fájdalom azonban megmaradt, és ennek oldására ivott alkoholt.
A felszínen minden rendben volt az életében: felnőtt, boldoguló gyermekek, jó munka, szerető pár.
A fájdalom akkor kezd csökkenni, amikor megosztjuk másokkal, majd meghallgatásra és megértésre találunk. A csoportban megéljük, hogy lehet hibázni, attól még oda tartozunk, nem taszít ki magából.
