Tagadásom mindennapjai – gyógyulás a függőségből I. rész
„Korán ébredek. Valami olyan furcsa. Olyan csend van a lakásban. Hol vannak a gyerekek? Hol van Péter? Milyen nap van? Hétvége lenne? Ja, nem. Tegnap mintha kedd lett volna. Kikászálódom az ágyból, irány a konyha, szükségem van egy erős feketére. Az asztalon üzenet vár Pétertől: beszóltam a munkahelyedre, hogy beteg vagy. Én beteg? Dehogy vagyok beteg, csak elaludtam egy kicsit. Lehet, hogy még be is tudnék menni, még csak dél van. Vagy inkább itthon maradok és főzök valamit estére a családnak. Jaj, de jól jött ez a szabadnap, pont erre volt most szükségem. Lehet, hogy meg is bontok egy üveg bort, ha már úgy alakult, hogy nem kell szerdán bemennem dolgozni.”
Alkoholista vagyok. Ez az a mondat, amihez hosszú és rögös út vezet; tele tagadással, sértődéssel, veszekedéssel, csendes beletörődéssel.
Általában függőként csak éljük a mindennapokat és az alkohol egyik napról a másikra észrevétlenül megváltoztatja életünket. Először csak belopakodik a hétvégék bulizós estéibe. Aztán már a hétköznapok estéinek is aktív részese. Majd jön a feketeleves: munkanapjaink világosban telt óráin is ő a főszereplő.
És persze mindvégig hárítunk és tagadunk. Hiszen velünk nem fordulhat elő, hogy függővé váltunk. Rendes munkahelyünk van és kiemelkedően jól keresünk. Közép- vagy felsővezetőként dolgozunk (vagy menedzseljük a saját, jól menő vállalkozásunkat), szép és okos gyerekeink vannak, akik ráadásul jól tanulnak és jól is viselkednek.
A függőség olyan, mint a sűrű, áthatolhatatlan füst. Nem csak magát a függőt borítja be és szigeteli el a külvilágtól, a családtagok és a barátok, ismerősök is ugyanúgy fulladoznak, sérülnek és szenvednek miatta.
Általában a közeli családtagok észlelik először, hogy az alkohol mindennél fontosabb lett és a fogyasztása kontrollálatlanná vált. Jön a szembesítés, kérlelés, könyörgés, sírás, fenyegetés. Az érzelmek újra és újra a tetőfokra hágnak, folyamatos tagadásban élünk, majd átmenetileg megpróbáljuk élni az egészségesek életét. Ami vagy sikerül néhány napig, hétig, hónapig vagy nem.
