A pandémia hatása kapcsolatainkra – a Barlangszindróma
Mint ahogy a régi Fassbinder film is utal rá: A félelem megeszi a lelket. Igyekszünk úgy élni, mint a világjárvány előtt, de a félelem beszivárgott a mindennapjainkba. Az újabb és újabb „hullámok” meg tovább rombolják a nehezen (újra)felépített életkedvünket. Sőt, a már meglévő szorongásos állapotok, az alkoholfüggés, az alvászavarok és a depresszió tünetei felerősödnek általa, ezért fokozottabb figyelmet és cselekvést érdemelnek – a külvilág felől is.
Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) 2020. március 11-én nyilvánította világjárvánnyá a a kínai Vuhanból elterjedt koronavírust. A Covid-19 kapcsán az emberiség az „új normális” kihívásával szembesült. Itt, a Föld nevű bolygón hosszú hetekre-hónapokra be kellett zárkózzunk otthonainkba, egy kiszámíthatatlan és virtuális valóságba. Online végeztük a munkánkat, így zajlott az iskolai oktatás, a bevásárlás…. Kénytelenek voltunk hozzászokni, majd megtanulni a megváltozott helyzetben is a túlélés lehetőségét.
Természetessé vált, hogy online térben „házhoz” jött a jóga, a remek archív koncert felvételek, Borbély Alexandra és Nagy Ervin felolvasó estjei, ebédidőben sztárséfek tereltek a konyhába élő egyenes adásban… vagy éppen DJ Bob Sinclair, Robbie Williams, és Al Di Meola rögtönzött házikoncertjei hívtak táncba. A művészek is igyekeztek tartani a lelket magukban-bennünk.
Korlátozott szabadságunkban újra kell értékelni az életmódunkat, az anyagiakhoz fűződő viszonyunkat, mérlegelni a baj- és a kockázatok realitását. Átéltük a szeretteinkkel való kapcsolattartás hiányát. Az általánossá vált ijesztő mentális állapotokat még tetézte az érintetteknél a gyász, az elhalasztott- vagy körülményes szakorvosi beavatkozások okozta félelem, a munkanélkülivé válás réme. Eközben gondoskodni kellett a gyerekekről is, akiknél nem csak a megszokott közösségük-, de a rendszeres testmozgás hiánya is komoly kihívásokkal szembesítette a szülőket. (Sajnos a későbbiekben a bezártságot elszenvedő gyerekeknél más pszichés és érzelmi zavarok is kialakulhatnak a cseperedésük során.)
Ez egy másfajta reneszánsz
A koronavírus előtti normalitásba való visszatérést azonban sokan a mai napig nem tudják elfogadni. Az Egyesült Államokban figyeltek fel elsőként a jelenségre, miszerint nagyon sok ember szorong a normális életbe való visszatérés óta, tetézve ezzel a megbetegedéstől való félelmet. Bár a világjárvány sajnos még nem ért véget, és be kell tartanunk az aktuális járványügyi szabályokat is, az már kórosnak számít, ha valaki a védőoltásokat követően sem meri elhagyni az otthonát és egyáltalán nem keresi mások társságát. Ennek a fennálló pszichológiai állapotnak a leírására került a köztudatba a Barlangszindróma, a kényszerű bezártság következtében kialakult pszichés zavar. Számukra olyannyira megszokottá vált a teljes elvonultság, az izoláció érzése, hogy erre mint a pandémia okozta pozitív változásra tekintenek.
Tévhit, hogy a panaszok súlyosságán múlik az, hogy szükség van-e pszichológus vagy esetleg pszichiáter segítségére. Egyes esetekben a Barlangszindróma csupán fáradtság, kimerültség érzése, motiválatlanság, enyhe fokú szorongás vagy depresszió képében jelentkezik. Számukra elég lehet, ha sikerül kialakítani egyfajta rendszert az életükben, és olyan tevékenységeket végeznek, amik segítenek célt adni az életüknek. A lényeg, hogy ne húzódjon el a „majd megoldom” – időszaka, amikor már a heti egy szakemberrel való beszélgetés is kevésnek bizonyulhat. Keressék a társas programokhoz való kapcsolódás lehetőségét, még akkor is, ha az csak online közösség. Meg kell teremteni a megfeneklettségből való menekülő útvonalat. Ilyenek lehetnek a meditáció, az ima, a tánc, a zenélés vagy a zenehallgatás is. Hogy a burok, ami a személyiséget a változástól védi megrepedjen és rájöjjön: ő az, aki rosszul reagál a világra. Az a lényeg, hogy tudatosítsák: se nem lúzerek, se nem menthetetlenek, de ha észreveszik, hogy elindultak lefelé a lejtőn engedjék meg, hogy segíthessenek rajtuk. A megbélyegzés hiányzik a legkevésbé ezeknek az embereknek. Általános tapasztalat, hogy az utóbbi időszak igencsak súlyosbította az alkoholizmussal és depresszióval küzdők életét. Ne várják meg, hogy nagy legyen a baj!
Simonyi Lilla írása
