Mi a kiégés? Mit tehetünk a kiégés ellen?

A kiégés egy a szakemberek számára is még viszonylag ismeretlen terület, holott kisebb-nagyobb mértékben szinte minden embert érint. A kiégés egy rendkívül alattomos dolog, mert szép lassan, óvatosan kúszik bele az életünkbe, és még akkor sem feltétlenül gondolunk arra, hogy segítséget kellene kérnünk, amikor már nagyon komoly tüneteket okoz.

Mi a kiégés?

Ahogy a testünkben is vannak energiaraktárok, úgy a lelkünkben is. Kiégés esetén ezek a lelkünkben lévő energiaraktárak egyszerűen kifogynak, elhasználódnak. A kiégés egy mentális és érzelmi kimerültségi állapot, amely a túlzott és hosszan tartó stressz következményeként alakul ki. Ekkor jelentkeznek a különböző erősségű tünetek.

Mitől alakul ki a kiégés?

A kiégés általában olyan helyzetekben indul el, amikor egy helyzet (munkahelyi, családi) nagyon kimerít bennünket. Különösen fokozza a kiégést, ha ez az helyzet lelkileg nagy felelősséggel jár, pl. olyan munkát látunk el, ahol emberek életéért vagyunk felelősek, vagy komoly pénzösszegekről kell döntést hoznunk, és ez a felelősség nyomaszt minket. Amikor elkezdünk egy munkát, az elején úgy indulunk, hogy szeretnénk ennek a nagy felelősséggel járó munkakörnek megfelelni és „beleadunk apait, anyait”, hogy sikerüljön.

Sok esetben viszont azzal szembesülünk, hogy ez a beleadott energia nem elég: nem elég például amiatt, mert nincsenek pontosan megfogalmazva a feladataink, ugrálunk a különböző feladatok között, vagy egyszerűen túl nagy a munkával járó felelősség. Ennek a nagy nyomásnak és a nehezen átlátható munkának a következményeként fokozatosan elfogynak az energiatartalékaink.

Mitől éghetünk még ki a munkán kívül?

Kiégni nem csak munkahelyi helyzetben tudunk, hanem olyan társadalmi helyzetben is, mint például a covid járvány: belefáradunk a szabályokba, előírásokba, abba, hogy nem élhetjük a megszokott életünket. A felelősség, hogy megfertőzhetünk másokat, ha nem vagyunk elég óvatosak, és az állandó bizonytalanság tovább emésztik az energiáinkat. De kiéghetünk olyan helyzetekben is, amikor beteg családtagot ápolunk vagy kisgyermeket nevelünk.

A közös nevező ezekben a helyzetekben az, hogy úgy érezzük, hogy maga a helyzet túlnőtt rajtunk, nem vagyunk képesek irányítani az életünk bizonyos területeit és nem kapunk segítséget.
Olyan ez, mint amikor egy tutaj a tengeren hánykolódik és nem tud lehorgonyozni, kikötni. Nagyon sok energiát teszünk egy adott helyzetbe, és mégsem látjuk ennek az eredményét.

Honnan tudom, hogy a kiégéssel állok szemben?

Amikor olyan gondolatok merülnek fel bennünk, hogy „Elegem van!”, „Unom Már!” „Nem bírom tovább!”, türelmetlenné válunk, nem tudunk tartósan koncentrálni a feladatra, energiátlannak, kimerültnek érezzük magunkat, akkor felmerül a kiégés valószínűsége.

A kiégés végletei

Enyhe kiégést szinte már mindannyian tapasztaltunk életünk során: azt érezzük egy helyzettel kapcsolatban, hogy nincs igazából kedvünk hozzá, de azért még tudjuk csinálni. Fogy a lendület és az erő, de el tudjuk végezni a feladatunkat.
Súlyos kiégés esetén alig tudunk kimászni az ágyból, végig forgolódjuk az éjszakát, hónapok óta nem tudunk rendesen aludni.

Szélsőséges esetben akár öngyilkossági gondolatok is eszünkbe jutnak: minden mindegy már, csak ki akarok ebből a helyzetből lépni. Ebben az esetben mindenképpen szakemberhez kell fordulni.
A két véglet között természetesen vannak átmeneti fokozatok.

Mit tehetünk a kiégés ellen?

Mindenképpen változtatni kell. A változtatást pedig nekünk magunknak kell kezdeményeznünk.

A változtatásnak nem feltétlen kell drasztikusan lenni, (munkahelyről kilépés). Az első lépés, hogy kezdjünk el szüneteket tartani: akár munkahelyen is menjünk ki a levegőre, mossuk meg az arcunkat hideg vízzel. A lényeg, hogy lépjünk ki egy kicsit abból a helyzetből, ami kifáraszt.
A rövid szünetek mellett fontos a hosszabb időtartamú pihenés is, például bizonyos időközönként iktassunk be egy hosszú hétvégét.

A másik fontos dolog, hogy tudjunk kicsit távolságot tartani, hátrébb lépni a munkánktól, csökkentve a felelősséget. Legyünk őszinték, a legtöbb munkakörben azért nem dől össze a világ, ha néha nem 100 %-os teljesítményt hozunk (természetesen vannak kivételek, pl. szívsebész).

Magas elvárást nem csak egy munkahely támaszthat velünk szemben, hanem saját magunk is, például egy családi helyzetben: attól égünk ki, hogy valami „túl sok”. Érdemes elgondolkodni azon, hogy valóban túl sok az adott helyzet, vagy csak én várok el túl sokat magamtól?
Fontos, hogy tudjunk mértéket tartani, tudjunk nemet mondani. Tudnunk kell állítani a mennyiségeken.

Összefoglalva, ki kell lépnünk az úgynevezett „robotpilóta” üzemmódból és el kell kezdenünk megfigyelni azt, hogy mi történik bennünk. Ha tudatosak vagyunk, és észleljük azt, hogy mi okozza a kiégést, akkor lehetőség nyílik rá, hogy változtassunk a helyzeten. Ne sodródjunk, legyen aktív szerepünk saját életünkben! Strukturáljuk újra a napjainkat, figyeljünk rá, hogy életünkben legyen egyfajta rendszeresség, napi rutin, tehát egyszerűen „ne csússzunk szét”.

Legyünk tudatosak, étkezzünk egészségesen és keressünk olyan örömforrásokat, melyek segítenek visszatölteni a lemerült energiatartalékainkat. Fontos, hogy ezek ne kártékony örömforrások legyenek, melyek tovább rontják az adott helyzetet (pl. alkohol). Örömforrás lehet pl. kirándulás, olvasás, egy kedvenc film nézése, sport. A kiégésben egyedül a feltöltődés tud változást hozni! Ahhoz pedig idő kell, míg a kisebb-nagyobb élmények visszatöltik a lelki raktárainkat.

Kiégés kezelése intézetben, ha súlyosabb a helyzet

Ha úgy érezzük, hogy súlyosabb a helyzet annál, hogy kisebb változások segítsenek, mindenképpen forduljunk szakemberhez, mert a kiégés időben felismerve gyógyítható!

Nagyon súlyos esetekben már nem elég a heti rendszerességű terápia, hanem csak bentlakásos intézeti ellátás segíthet, mert muszáj kilépni a megszokott környezetből és intenzív terápiára van szükség. Intézetünk tapasztalt orvosai segít a kiégés kezelésében, lépjen velünk kapcsolatba!