Kiégésből öngyilkosság? Tényleg lehetséges?

Manapság egyre többet hallunk a kiégésről vagy angol kifejezéssel burnoutról.
Nem csoda, hiszen az elmúlt néhány év után minden okunk megvan rá, hogy azt mondjuk: elég volt, nehezen bírjuk tovább…
Sokan csak legyintenek, ha a kiégésről hallanak, hiszen „Ki nincs kiégve manapság?”. Úgy gondolják, hogy úgy sincs más választás, össze kell szorítani a fogunkat és csinálni kell mindent ugyanúgy tovább.
A kiégés lassan, fokozatosan, szinte észrevétlenül kúszik bele az életünkbe, és különböző fázisai vannak. Ha hosszú távon fennáll, és nem teszünk ellene semmit, akkor testi, lelki következményei lehetnek, és praxisunkban sajnos több olyan esettel találkoztuk már, ahol a kezdeti enyhe kiégésből az érintett eljutott az öngyilkosság gondolatáig is. Természetesen nem mindenkit fenyeget ez a veszély, de írásunkkal szeretnénk felhívni a figyelmet arra, hogy, ha az Ön környezetében van olyan személy, aki egyre súlyosabb állapotba kerül kiégés miatt, akkor vegyék komolyan a helyzetet és kérjenek segítséget, hiszen a kiégés időben felismerve jól kezelhető.

Első fázis – alvászavar

A kiégés eleinte gyakran alvászavar formájában nyilvánul meg: a túlpörgetett agyunk próbálja feldolgozni a rengeteg információt, illetve éjjel eszünkbe jut, hogy miket felejtettünk el elintézni napközben. Következő lépésként az alvászavar állandósul: nehezen tudunk elaludni, éjjel felébredünk és nem tudunk visszaaludni, reggel fáradtan, nyúzottan ébredünk. Ez az állapot a kiégés első fázisa.

Második fázis – konfliktusok

Az ezt követő fázist az egyre sűrűsödő családi és munkahelyi konfliktusok jellemzik. A kiégés a túlterhelődés miatt alakul ki, kimeríti a kapacitásainkat, egyre nehezebben oldjuk a feszültséget, elkezdünk ingerülten, humor nélkül reagálni bizonyos helyzetekben, emiatt egyre több konfliktusba keveredünk családtagjainkkal, munkatársainkkal.

Harmadik fázis – testi tünetek, szorongás, pánik

Ha a kiégés továbbra is fennáll, akkor sajnos a helyzet még tovább romlik: különböző testi tünetek jelentkezhetnek, attól függően, hogy ki mire hajlamos: kialakulhat magas vérnyomás, gyomorsav, fejfájás, mellkasi szorító érzések, derékfájdalom…
Ugyanakkor lelki oldalon is kialakulnak tünetek: elkezdünk szorongani. Ennek az az oka, hogy ahogy egyre kevesebb energiánk van, egyre fáradtabbak vagyunk, úgy ugyanazok a feladatok, melyeket korábban rutinszerűen megoldottunk, ebben az állapotban már nehezünkre esnek. Kialakul egy ördögi kör: nehezebben mennek a feladatok, emiatt szorongunk. A szorongás miatt viszont nem sikerülnek úgy a dolgok, emiatt kevesebb sikerélményünk lesz, és még jobban szorongunk. Elkezdünk a munkában gyakrabban hibázni, teljesítményünkben, munkánk minőségében hanyatlás látható. Elkezdünk egyre többet kávézni, vagy esetleg oldani a feszültséget alkohollal, egyéb feszültségoldó szerekkel.
A kiégés a szorongás mellett gyakran jár együtt pánikrohamokkal. Egy pánikroham esetén a szorongás rendkívüli módon felerősödik, az érintett azt éli meg, hogy „Úristen, infarktusom lesz, mert úgy dobog a szívem, hogy majd kiugrik a helyéről”. Ez egy halálfélelemmel járó állapot. Ha ezek a rohamok gyakran (pl. havonta többször) jelentkeznek, akkor pánikbetegség alakult ki. Ezek az állapotok ma szerencsére már jól kezelhetők.

Nagyon súlyos esetben akár az öngyilkosság gondolata is felmerülhet…

Nagyon súlyos kiégés esetén sajnos az is előfordul, hogy szuicid gondolatok fordulnak meg az érintett fejében. Amikor valaki arról kezd rendszeresen beszélni, hogy az életnek nincs értelme, azt minden esetben vegyük komolyan. Mert ez így kezdődik…aztán elindul egy terv és történik valami, ami átbillenti az illetőt az életösztönön. A szakembereknek az a tapasztalata, hogy közvetlenül az öngyilkosság előtt az érintett már egyáltalán nem beszél a tervéről. A megelőző időszak az, amit nagyon komolyan kell venni, hiszen az öngyilkosság megakadályozható, ha időben szakemberhez jut az érintett.
Ma már Magyarországon vannak olyan bentlakásos intézetek, ahol az öngyilkos hajlammal rendelkezők nem csak gyógyszeres kezelést, hanem pszichoterápiás segítséget is kapnak: ahol segítenek megérteni az elkeseredettség okát, komoly érzelmi támaszt és segítséget kapnak az érintettek a sorstársaktól és a szakemberektől is.

A lelki problémákat ne intézzük el annyival, hogy „Ugyan, csak egy kis kiégés!” A mentális betegségek enyhe tünetei nagyon hamar komoly betegséggé (depresszió, szuicid gondolatok) alakulnak, ha nem foglalkozunk velük.

Forduljunk szakemberhez!