A csoport „széles válla”
A csoportos pszichoterápia olyan befogadó közeget nyújt tagjainak, melyben bármilyen szégyennek, fájdalomnak, bűntudatnak helye van. A csoport kohóként magába fogadja és fel is olvasztja a nehéz érzelmeket. A tagok azt élik meg, hogy el lehet esni és fel is lehet állni – szégyen nélkül. Helye van a könnyeknek és az örömnek is, de éppúgy a tétovaságnak is: amikor nem tudjuk, sírjunk-e vagy nevessünk, vagy legszívesebben torkunk szakadtából üvöltenénk – látszólag ok nélkül.
A csoportban azt tapasztaljuk meg, hogy a traumákat túl lehet élni, de beszélni kell róluk. Néha arról, ami a legjobban fáj, néha pedig arról, ami teljesen lényegtelennek tűnik, ám erős érzelmeket vált ki belőlünk. Pl. valaki arról beszél, hogy gyerekkorában szüreten volt a szüleivel, és nekünk is derengeni kezd egy homályos emlék a múltból: 6 évesen a szüleink elutaztak és a nagyszüleinkre hagytak minket. Értetlenség, düh, fájdalom és félelem kavarog bennünk, ahogyan felidézzük az emléket: „Nélkülem mentek el, nem vagyok fontos nekik, nem is szeretnek…”
Ilyenkor segít a terápiás csoport: az adott pillanatban bennünk felmerülő érzelmek és gondolatok „vágatlan” kimondása „előhúzza” a mélyen eltemetett emlékeket, melyekről azt hittük, már nem is léteznek.
Fontos itt a szabad, megengedő tér, melyben mindenki annyit mond, amennyit szeretne. A csoporttagok vagy a terapeuta kérdezhetnek, hogy tisztázzanak valamit vagy továbbmozdítsák az érzelmek kifejezését, de megmarad az ítélkezésmentes, nyitott légkör. Így lépésről lépésre felszínre engedjük a minket megbéklyózó fájdalmat, félelmet és az ezeket tápláló gondolatokat („Nem vagyok szerethető, nem vagyok fontos”)
Amint kimondjuk: „Nem vagyok fontos”, azonnal más színben tűnik fel, és nem kavarog tovább a tudattalanban. Olyan ez, mint amikor egy sötét sarokba bevilágítunk, és látjuk, hogy nincsen ott semmi, amitől tartanunk kellene…
Gyakran felmerül, miben más a terápiás csoport és a barátok, ismerősök vagy család akár támogató közege – miért nem mindig elég, ha a hozzánk legközelebb állóknak tárjuk fel a bennünk dúló érzelmeket?
A terapeuta és a terápiás csoport ítélkezés és ugyanakkor a meg/felmentés igénye nélkül hallgatja az egyént. Amikor pl. valaki arról beszél, hogyan lopott a szüleitől fiatal felnőttként, hogy legyen pénze drogra, akkor fontos az ítélkezés-mentesség megtartása. A legfontosabb, hogy a beszélő történet mellett az adott pillanatban felmerülő érzelmeit is ki tudja fejezni: bűntudat, félelem stb.
Ha valamelyik csoporttag dühös lesz a beszélőre a fentieket hallgatva, az az ő saját problémájához visz közelebb, ezért fontos azt megérteni az ítélkezés helyett.
Amint őszintén ki tudjuk fejezni érzelmeinket egy biztonságos (nem ítélkező) térben, az olyan, mint amikor sok vállon oszlik meg a teher, melyet addig egyedül cipeltünk…
A Swan Lake Központban éppen azért áll a gyógyítás középpontjában a csoportterápia, mert rendkívül hatékonyan segíti a mély lelki sérülések felszínre hozását egy biztonságos közegben. Így lehetővé válik a régóta hordozott sebek gyógyulása, a terhek letevése.
